Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Tisztelt Gyászoló Család, részvéttel teljes gyászoló Gyülekezet!

Négy dél-somogyi település Református gyülekezeteinek részvétteljes üdvözletét szeretném tolmácsolni a gyásszal sújtott, kedves családnak, és a négy egyházközség – Istvándi, Drávagárdony, Kastélyosdombó és Darány – egyháztagjainak képviseletében egy utolsó üdvözlettel elbúcsúzni az általunk mindvégig szeretett és nagyra becsült, immáron Istenéhez megtért, Nagytiszteletű Máthé Csaba Lelkipásztortól.

  Nehéz volt szavakba önteni azt a tengernyi gondolatot, amely a halálhír okán feltörő sok-sok emlékből formálódott, majd kavargott szüntelenül az elmében, várva, követelve, hogy helyet kapjon ezen a kis papírlapon, hogy egyszer, csak egyetlen egyszer elhangozzék, megrezdítve a levegőt, és kicsit talán megérintve a gyászban álló lelkeket is…  

Negyed századon át, 25 hosszú éven keresztül látta el – mint az Istvándi Református Egyházközség lelkipásztora –, helyettes lelkészként Darány, Drávagárdony és Kastélyosdombó reformátusainak a lelki szolgálatát, építette szüntelen kitartással, igazi keresztyéni alázattal az itt-ott már akkoriban is fogyó, szakadozó kis gyülekezeteket. 1979-től 2004-ig (a nyugdíjba vonulásáig) fáradhatatlanul, sohasem csüggedve, a célból semmit fel nem adva végezte szolgálatát, minden panasz, minden jajszó nélkül. 2004-ben, amikor elköszönt a gyülekezetektől, a Parókiaportál darányi oldalán, ahol a lelkipásztoraink vannak felsorolva, a következő bejegyzés jelent meg: „… Csendes szavú, melegszívű lelkipásztor volt, aki a szó igazi értelmében, a mindennapi életében élte meg a krisztusi szolgálatot. Sokan emlékeznek rá, mint megható képre, ahogy télen-nyáron, ha fújt, ha esett, hajtotta rendületlenül a pedált a kerékpárján, hogy egyik szolgálati helyről a másikra érkezzen. Motorkerékpárt, majd gépkocsit ajánlottak Neki a gyülekezetek, de nem fogadta el. Darány megpróbálta még elcsábítani is, ám hajthatatlan maradt. Nem hagyta el az övéit, azt a gyülekezetet, ahová elhívták. Isten Embere volt, az a típusú konzervatív lelkész, akinél minden kiszámítható volt, a liturgiák mindig a megszokott, szép rendben folytak. És bár az Ő idejében már kántorunk nem volt, de erős, szép énekhangja mindig tudta vezetni a gyülekezetet. Szeretettel és hálás szívvel emlékezünk rá…” – Tisztelt Gyászolók! Ezek a 2004-ben rótt szavak ma is érvényesek, semmit nem koptatott rajtuk a közben eltelt majd’ másfél évtized!

1998-ban Az Ő szolgálatával tehettem le a presbiteri, majd egy év elteltével a gondnoki esküt, és lehettem hat esztendőn át, ha úgy tetszik, közvetlen munkatársa. Csendes, nyugalmat és békességet sugárzó egyénisége kellemessé, hasznossá és sikeressé tette a Presbitérium munkáját, a vezetésével szépen, a szűkös lehetőségek között is sikeresen tudtuk előre vinni egyházközségünk dolgait. És azt gondolom, ezt a másik három, már említett egyházközség nevében is kijelenthetem.

A szomorú hír hallatán többen megkerestek, vagy másokon keresztül üzenték meg az egykori megkereszteltek, a konfirmált és azóta felnőtté lett fiatalok, az általa megkötött házasultak és a mára már kicsit megcsappant, de még mindig reményt adó létszámú aktív templomos közösség, hogy tolmácsoljam megrendülésüket, hogy átadjam utolsó üdvözletüket.

Kedves Tiszteletes Úr!

A gyászhír nagyon sokunkat lesújtott, még azt a kevés embert is, akik azért valamennyire tájékozottabbak voltak a megromlott egészségi állapota felől, hisz’ tudtuk néhányan, nem véletlen, hogy minden szíves invitálás ellenére nem tudott eljönni azokra az ünnepi alkalmakra, amelyeket például a Reformáció 500 éves évfordulójára készülődve rendeztünk évről- évre. Mint mondtam, mindezek ellenére a hír váratlan volt és lesújtó. Nem tudom, másutt hogyan van, de Darányban azóta szüntelenül szólnak a harangok, és szólnak most, ezekben a percekben is! Fájó szívvel, Isten akaratát elfogadva ám mégis nagyon szomorúan búcsúzik el az a négy dél-somogyi kis református település, ahol lelkészi hivatásának nagy részét gyakorolta, és szolgálta vele Isten dicsőségét! Nagy tisztelettel köszönünk meg minden keresztelői- házasságkötési- hitoktatási- és temetési szolgálatot, köszönjük a sok-sok szép és tisztán megfogalmazott igehirdetést, köszönjük a betegek és rászorulók fáradhatatlan látogatását és a vigasztaló, csendes gondolatokat.

Köszönjük azt a fáradhatatlan, keresztyéni alázattal végzett szolgálatot, amellyel példát állíthatunk magunknak, és az utánunk következő nemzedékeknek egyaránt.

Darányi reformátusként Isten segítségével ezután is, évről- évre megemlékezünk az előttünk járókról, a nálunk szolgált lelkipásztorokról abban a kis Emlékparkban, amit tavaly fejeztünk be, és ahol az utolsó emléktáblán Nagytiszteletű Máthé Csaba lelkipásztor neve is szerepel, Akinek emlékét kegyelettel és szeretettel megőrizzük.

Végezetül, egy kedves tárgyat, egy lelkipásztori süveget szeretnénk átadni a Tiszteletes Úr családjának, bár szívesen őriznénk ezután is, de úgy éreztük mégis; ennek így kell lennie! (aki átadja, akinek átadja)

Köszönöm a lehetőséget és a megtisztelő figyelmet…

Sóly, 2018. május 2. 15:00

[Visszalépés]

 
 

 

Profilkép


Látogató számláló


Statisztika

Most: 1
Összes: 30570
30 nap: 471
24 óra: 8