Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Dunántúli Protestáns Lap – 48. évfolyam – 1937.V. Tárca
A Telekiek Somogyban.
Németh Károly írása.

Abból az alkalomból, hogy a dunántúli egyházkerület vitéz gróf Teleki Bélát, a belsősomogyi ref. egyházmegye tanácsbíráját, a nagy Széchenyi István unokáját ültette egyik világi tanácsbírói székébe, talán nem lesz érdektelen, ha ennek a családnak dunántúli, szűkebb értelemben somogyi vonatkozású kapcsolatát ismertetem.
Somogy vármegye történeti életébe 1811-ben lép be gróf Teleki László (1764—1821), aki Somogy vármegye főispáni helytartója lesz ebben az esztendőben és 1819-ben hétszemélynök. Ennek a somogyi főispánnak első, gróf Teleki Máriával kötött házasságából születik Ádám (1789—1851), a híres generális, József (1790—1855), az akadémia elnöke
, és Sámuel (17921857) a dunamelléki kerület főgondnoka. Ez a Sámuel a dédatyja a mi vitéz Teleki Bélánknak. Teleki László első felesége halála után új házasságot köt báró Mészáros Johannával és ebből a házasságból származik a nagy Teleki László (1811—1861), a »Kegyenc« írója és tragikus véget ért nagy politikus.
A Teleki-család férfi nemzedéke állandó vezető szerepet játszik egyházi életünkben, így bőséges alkalmuk van a református lelkésztársadalommal való közelebbi megismerkedésre és azoknak az értékeknek a meglátására, amiket az egyszerű fekete ruha, fényesre nyűve is, takar. A somogyi főispán is meglátta ezt. Szétnézett a megyéjében és megakadt a választása a patai lelkipásztor, Erőss József fián, Sándoron, aki akkor végezte a theologiát és kiszemelte László fia nevelőjéül 1817-ben. A megállapodásról szóló Contractust szószerint közlöm. Nem fűzök hozzá kommentárt, mert kommentár nélkül is olyan élénken világítja meg a Telekiek nemes gondolkodását, hogy a belemagyarázás csak rontaná annak klasszikus emelkedettségét és szépségét.

»Contractus. Mi alábbirtak léptünk a következő megegyezésre, u. m. én gróf Teleki László fogadom a legkisebb fiam, László mellé nevelőnek Erőss Sándor urat a következő pontok szerint.
1-mo. Én alábbirt felküldöm a magam költségén, idegen országokra Erőss Sándor urat, még pedig úgy, hogy két esztendőt töltsön Göttingában, a harmadik
esztendőben azonban járja meg a külső országi nevelés Institutumait és azok között különösebben tekintse meg az Iverdoni nevelés Institutumát Pestalozzinak, annak minden módjával tökéletesen megismerkedvén.
2-do. Nem ellenzem ugyan, hogy Göttingában a maga céljára való egyéb tudományokat is tanulja, de elvárom, hogy a Philosophiára, Históriára, Litteraturára, nyelveikre, Pedagógiára s egyéb, a. nevelés mesterségére megkívánt tudományokra fordítsa szorgalmatosságát, hogy így mint kész nevelő jöjjön vissza.
3. Három év múlva visszajővén Erőss Sándor uram, általadom a nevelés végett legkisebb, László nevü, fiamat. Elvárom és megkívánom, hogy eze,n fiacskámat mind a Sanctificiumokra, mind pedig a Moralitásra, mind a Phisikumra nézve, a legjobb móddal s legigazabb lélekkel felnevelje, úgy mindazonáltal, hogy minden tekintetben tőlem és Rendeléseimtől függvén, Atyai akaratomat ezen egész nevelés dolgában teljesítse. Ellenben én is igérem, hogy a legnagyobb liberálitással bánok vele és hogy soha semmi, nevelői tekintetét kisebbítő kötelességeket tőle nem kívánok.
4. Mikor utazásából visszatér Erőss Sándor uram, -akkor fellyebb említett kis fiacskám, László, mintegy 10 éves lészen, és, hogy annak hazai nevelése mintegy tiz évig tarthat, hogy pedig az egész nevelés tökéletesen bevégződjön, ezen időszak után még legalább három esztendőre, idegen országokra tanulni s utazni felküldöm. Mivel pedig a jócéllal való nevelés egyik legfőbb tulajdonságának azt tartom, hogy a nevelést ugyanazon egy ember végzi be, ezért elvárom Erőss Sándor uramtól, hogy nemcsak a Hazai nevelésnek fellyebb említett tiz esztendejét László fiam mellett, mint nevelő, kiállja,' hanem őtet, idegen országokra felkísérvén, onnan szerencs'ésen vissza is hozza.
5. Minekutánna azonban ez a fellyebb említett nevelés planuma értelménél fogva Erőss Sándor uram életének szebb Epochájának egy nagy részét feláldozza, azért, hogy én is ezt neki kipótoljam, a következőkben határoztuk meg mind a két részről magunkat:
A) Adok Erőss Sándor uramnak idegen országokra való létele idejére esztendőnként 1000 R. forint Conventionális pénzt és így in summa 3000 R. forint, ugyancsak C. pénzt, de ha ennél néhány száz R. forinttal feljebb menne is a költség, azzal, csakhogy haszonra s maga jobb formálására fordítsa, nem gondolok.
B) Visszajövetelével Erőss Sándor uramnak rendelek minden házi Commoditásokon kivül 300 R. forint C. pénz esztendei fizetést, ugy mindazonáltal, hogy minden esztendőben az utazásra előre kiadott 3000 R. Conventionális pénzből defalcedáljon 300 forint Conventionális pénz és így a dolog fundamentumába esztendei nevelésbeli fáradozása 600 R. forint C. pénzzel lészen megjutalmazva.
C) Ezeknél fogva Hazai nevelés feljebb említett tiz esztendeinek leteltével az egész útiköltsége Erőss Sándor uramnak defalcalodva lévén, hogy László fiamnak idegen országokra való három évi mulatása idején, sőt egész nevelésben mutatandó folytonos szolgálatját állandóul megjutalmazzam, rendelem ezzel, haláláig való penziója leszen ezen 300 R. forint C. pénz, még pedig úgy, hogy ha ezután illendő hivatalra is lépne Erőss Sándor uram (amelynek elősegítésén magam is igyekezni fogok), ezen penziója minden hivatalbeli elementumra való tekintet nélkül megmaradjon. Mely évi penziónak accurate való kiadására nemcsak magamat, feleségemet, László fiamat obligálom, hanem arról testamentumomban is említést teszek.
D) Én ugyan egyfelől magamat, másfelől Erőss Sándor Uramat esmérvén, egész reménységgel vagyok az iránt, hogy ezen kötelezést és Obligátiot mindkét rész teljesíteni fogja, de ha bármily elháríthatatlan oknál fogva ez meggátoltatna, akkor ezen kölcsönös lekötelezés in proportione annorum se vitii vétessen fel. De ennek, amennyiben tsak lehet, helye ne legyen, mert mivel a feljebb említett princípiumnál fogva, azon László fiamnak nevelését Erőss Sándor urammal akarom bevégeztetni, azért az ilyen felbomlás mindenkor az én részemről volna káros, azért egész bizalommal reménylem, hogy az ilyen kedvetlenségeket Erőss Sándor uram el fogja kerülni.
E) Én alább írt Teleki László fennhagyom magamnak az Erőss uram idegen országokban való ideje alatt, meghatározottan Atyai nevelésről szóló akaratomat bővebben kinyilatkoztathassam, valamint Erőss Sándor uramat is arra kérem, hogy leveleivel gyakran tudósítson, magát állandó intézkedéseimhez alkalmazza.
7. Minekutánna gyermekeimnek jómóddal való nevelése egyik legnevezetesebb tárgya világi fáradozásaimnak, azért igérem Erőss Sándor uramnak azt is, hogy ha László fiam körül váló fáradozásaival megelégedéseimet tökéletesen megnyeri, én is a megjutalmazásban ezen kiszabott határokon fellyül is örömest megyek, sőt reménylem, soha meg nem bánja, hogy életének hasznos részét Atyai boldogságomnak feláldozta. Becsületes emberek között ugyan az ilyen Lélekben járó tárgyakban irott lekötelezésre nem volna szükség, mindazonáltal, mivel halandók vagyunk, kivált én, Teleki László, életem hanyatló részére jutottam, szükségesnek ítélem, hogy ezen állandóul megmaradó lekötelezésemet irásba tegyem. Pesten 16 September 1817. gróf Teleki László sk.
Én alábbirt Erőss Sándor magamat ezen Írásommal arra obligálom, s szorosan lekötelezem, hogy az ezen irásba foglalt s engemet illető kötelességeimet a legszorosabb lelkiismerettel s tökéletesen teljesíteni el nem mulasztom. Sign. Pesten 16. Szept. 1817. Erőss Sándor sk.
«

Mennyi mélység, emelkedettség, körültekintés és az élet értékének megbecsülése, az élet kiművelésének nagyvonalúsága, mint kortörténeti tükör, élesen világítja meg ezt a főúri családot.
Erőss Sándor hat és fél évig állott a vállalt szolgálatban. Egészségi okok késztették a kilépésre és előbb lábadi, majd 1825-től 1852-ig Darányban volt lelkipásztor*. De a Teleki-család továbbra is tartotta a Contractus't, mert a kikötött pensiót holtig megkapta, sőt gyakran meglátogattak híres üveges batárjukban Bécsből. Egyszer magukkal is vitték Darányból Bécsbe szembaja gyógyítása végett. Különben állandóan levelezett véle a család minden tagja. A levelek német, francia és magyar szövegűek, telve melegséggel, megbecsüléssel és szeretettel. A levelek egy része hozzám került, rnint Erőss Sándor dédunokájához és én 1912-ben beadtam a debreceni levéltárba, mielőtt elhagytam a kollégiumot.
Mint régi ismerőst köszöntjük hát vitéz gróf Teleki Bélát, aki közben Zala vármegye főispánja is lett, egyházi közéletünk fórumain. Hisszük, hogy hozza a Telekiek hithűségét, egyház-szeretetét, nemesveretű emberbaráti gondolkodását, hogy »hasson, alkosson és gyarapítson« egyházi és nemzeti küldetésünkben. Németh Károly.

* Pontosítás igényeltetik Németh Károly 1937-ben a jelölt helyen közreadott írásához. Nagytiszteletű Erőss Sándor, a darányi Templomépítő pontosan 1828.13.22 - 1858.01.15.-ig, a haláláig volt Darányban lelkipásztor. Ezt megelőzően Csökölyben szolgált először belső-Somogyi területen, 1825-ben, majd 1826-ban Lábodra megy, és onnan a leírtak szerint Darányba. (szerk.)

[Visszalépés]

 
 

 

Profilkép


Statisztika

Most: 1
Összes: 7930
30 nap: 1956
24 óra: 90